Az imádott hon egy idő óta különös r e f o r m o k a t hoz.
Ady Endre 1902-ben tesz említést a „múltról”. Mivel megírta, hogy a „szabadság
kenyér nélkül úgysem ér egy fabatkát sem”,
 |
| Lakatos Gyula |
s mivel kenyeret nem tud adni, az írás lassan-lassan felemészti
azt a kevés szabadságot is, ami jobb időkről, véletlenül maradt ránk.
Minden új
reform szabadságot konfiskál magában. A gyülekezésnek, írásnak s beszédnek jogait már
sikerült nagy részben elszedni. Most már
rákerült a sor a szabad mozgás jogára. A nyomorult százezreknek
ma már csak egy joguk van: fölfordulni. Előbb-utóbb ezt is csak e célra
szolgáló, kijelölt szemétdombokon lehet megcselekednie minden itt élő pornépnek. Elfog bennünket a keserűség
és a düh, mikor látjuk, mennyire nem akarják, és nem tudják megmenteni ezt a népcsoportot ezt az
országot, a teljes elzülléstől, kifosztástól s mint játsszák ki a milliókat néhány száz ember
zsebe megtöltésére kényük kedvük szerint az ország lakosai kárára, szegénységére vagy kontójára. Lakatos Gyula
