A középkorról nem mondható
el, hogy túl sok szórakozást biztosított volna az akkor élők számára. A
gazdagabb rétegnek voltak úri szórakoztatásaik. A szegényebbek számára viszont
ha mással nem is, szegény lányokkal, és talán az adóbehajtás örök izgalmával
szórakozhattak. Ez egyébként úgy látszik sajnos hagyományként megmaradt a mai
kor számára is. Ha viszont vándorcigányok érkeztek a faluba, az maga ennek a
kornak a mozija volt.
 |
| Lakatos Gyula |
Nem hetente szerdán, hanem esetleg évente kétszer két hétre
(nehogy megártson a szegény embereknek, vagy még megszoknák netán). Egyébként
ahol megbecsülték, megfizették, szépen honorálták fellépésüket, ezeken a helyeken több
alkalommal jelentek meg a vándorcigányok és szórakoztatták a falu apraja
nagyját. A kártyavető cigányok a nyomorgó, alul tájékozott falulakók számára,
akik el nem hagyták lakhelyük határát, városban soha meg nem fordultak, nos
számukra a hírek, az újságok, piacok, vásárok, a falvak és városok
távolságát és közelségét hozták el. Mindehhez még a jövő megismerését is
ígérték a hiszékeny népeknek. A cigány asszonyok jóslásaikkal hozták a jövőt is.
A papok a Mennyek országánál közelebbi jót aligha ígérhettek a kártya jóslóknál,
ezért az információért viszont keményen meg kellett dolgoznia, fizetnie a bűnös
parasztnak. Nem egy esetben még az istenkáromlás vétkét, annak napfényre
kerülését is vállalták egyes roma asszonyok céljuk eléréséért, hogy a
szerencsétlen iskolázatlan paraszt a közelgő jóról vagy rosszról közelebbit
tudjon meg. Az ember rendszerint olyan bolond, hogy szeretné tudni a jövőt, és
hiszékeny is. Pontosan ezt kihasználva a jósasszonyok tudatták is a „jövőt”.
Mind - eközben a cigány tábor különlegességként szolgált a falu életében, mert
az új dolgok mindig érdekesek. Míg az asszonyok jósoltak, a cigány férfiak csak
ültek táboraikban a faluszélen, pipázva a tüzek szélén.
 |
| Térjen be hozzánk |
