Lakatos Gyula |
látni,
hogy egyre többen vesznek részt a felsőoktatásokban és utána munkában is állnak,
vagy hogy kevesebben hullnak ki az iskolapadsoraiból. Persze, ha a társadalom
hozzá állásában akarunk változásokat elérni, ahhoz több generációra is szükség
lehet. De már nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy tétlenül ácsorogjunk
és egy helyben topogjunk, az elkezdésen lamentálva, hogy - hogy is kezdjük. Az utolsó
órában vagyunk!
Hirdetés |
Ugyanakkor
a Roma Oktatási Alap is megmutatta, hogy igenis lehet változtatni. De az integráció
egy folyamat, soha nincs olyan pont, amikor egy társadalom azt mondhatná, hogy
teljesen integrálttá vált. Ez egy állandó dialógus a többség és a kisebbségek között,
és amikor eléri azt a pontot, amikor létrejön a kölcsönös tisztelet, akkortól
lehet változásról beszélni.
Mert
az igazi különbség nem a kultúrában rejlik, hanem a szociális helyzetben.
Hogyha olyan tapasztalattal nősz fel, hogy se a szüleidnek, sem a nagyszüleidnek
nem volt lehetőségük dolgozni, akkor ez meghatározza azt, hogy milyennek látod
felnőve a világot
és a
lehetőségeid, is ehhez mérten tágulnak ki vagy szűkülnek be.
Mi akkor
a recept, hogy - hogy is léphetsz ki a szegénység valódi csapdájából. Mert ma
ez a valóság, az igazi való világ. Háromgenerációs munkanélküliségről beszélünk.
Az utolsó órákban vagyunk, dolgozni kell együtt egymásért a magunk és
gyermekeink lehetséges
és egészséges
jövőképéért.