 |
| Surman László író, költő |
Ne szabjátok magatokat e világhoz" (Róma 12, 2)
Azt
gondolom ez a felhívás itt első sorban az életmódunkra vonatkozik, de
ugyan akkor vonatkoztathatjuk magatartásunkra, öltözködésünkre, sőt az
emberekkel való kapcsolatunk minőségére is. Ebben
az esetben az életmódunk egyértelműen a jellemünkből fakad. Milyen a
jellemem? Milyen szokásaim vannak?
A Biblia egyértelmű útmutatást ad,
hogy egy újonnan született ember milyen legyen, de rá mutat arra is,
hogy milyen nem legyen! A keresztény ember élete példamutató, kívánatos
(Mt 5 13), nélkülözhetetlen az egész társadalom számára. A
gyermeknevelés, az üzleti életben való mozgása, a problémamegoldó
készsége, sőt még a beszédében sem azonos a világgal. Mégis
azt láthatjuk, hogy idővel kialakult és elterjedt egy világias
keresztyénség. Az emberek egyre több mindent engednek meg maguknak,
mondhatnám azt is, hogy önmagukkal szembe kifejezetten elnézőek lettek.
 |
| Hirdetés |
A
Krisztushoz hű keresztény megfeszítette az óemberét és Pál apostollal
együtt vallja, hogy
„élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus”
(Gal. 2,20). Azok a keresztények, akik a világ dolgait szeretik (1János
2,15) azok elfordulnak az Atyától és a világ felé törekszenek. Az
ómebernek halottnak kell lennie és nem köthetek vele együttműködési
megállapodást! Sokszor jönnek a nehézségek, problémák, ilyenkor van
lehetőségünk megvizsgálni az életünket. Vajon, az én keresztény életem a
Krisztus szerint van-e? Nem kell sokat gondolkodnunk, hiszen a
nehézségekhez való hozzáállásunkból azonnal kiderül. Ha hitetlen vagyok,
minden bizonnyal nagyon hamar kétségbe esek, nem látom a Krisztust,
csak a probléma halmazokat. Ilyenkor az óember igyekszik felül
kerekedni, elhitetni, hogy csak magadra számíthatsz, hogy teljesen
egyedül vagy és azonnal cselekedned kell. Ugye tudjuk, hogy ki van a
háttérben? Le kell lepleznünk!
 |
| Hirdetés |
Az
elvilágiasodott keresztények ragaszkodnak a világhoz, és ami abban van,
döntésképtelenné válnak, az Atya és a világ szeretete között. János
mennyei látásában az írja: „Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem
vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév”. (Jel 3, 15) Láthatjuk, az
Atya ismeri a szívünket, az abban rejlő indulatokat.
„Mert
az Úr szemei forognak az egész földön, hogy hatalmát megmutassa
azokhoz, akik őhozzá teljes szívvel ragaszkodnak” (2 Krón 16, 9). Csak a
határozott, egyértelmű keresztyénségben van erő, csak akkor tudunk
egységre jutni, egy szívvel közösségben lenni.
Az ilyeneket megerősíti
az Úr, úgy, hogy félelmére lesznek a lélek ellenségének és a mélybe
vetett, legyőzött seregnek. „Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az
Isten, kövessétek őt; ha pedig Baál, kövessétek azt.” (1Kir 18, 21)
Döntsetek végre az Úr mellet és ne tévelyegjetek!
Forrás:http://tisztavizetapoharba.blog.hu/
 |
| Hirdetés |
