Surman
László: Bibliai elmélkedések, irodalmi szilánkok
Hirdetés |
Rohanó
szél vágtázik, vadul tör elő/ Kergetőzve bujkál a szürke
sziklarésben/ Hol gúnyos kacajjal harapja a rögöt/ S új utat
eszik magának/ Fejét előretolva mereszti süket fülét/ S kéjes
nyújtózással élvezi a szikla gyámoltalan segítségkérő
sikolyát/
Surman László író, költő - Fotó: Lakatos Gyula |
Szökésben
van/ S mint gyilkos fosztogat/ Bárhol halad suhanó testén csak
rabol/ Csak rombol
Aranyszőke
hajakat kócol, s falombokat borzol/ Fekete erejével, lopott-hazug
erejével forgatja a világot/ S megríkatja a szélmalom rozsdás
kerekeit/ Nyikorgó dalára pedig misztikus táncot jár
Fekete
arcokba harap/ S szikessé tesz nevető ábrázatokat/ Csatatérré
rendezi a gyermekek kacaját/ Oh nem kérünk belőled/ Belőled elég
már/ Hazug dalodtól a világ feje nyilallik/ Szelíd tenger
megvadul s üvölt/ Üvölt mert korbácsodat táncoltatod hullámai
hátán/ S e vad őrülettől úszó fatestek kiáltanak fuldokolva
segítségért
Forrás:
www.http://tisztavizetapoharba.blog.hu/
Hirdetés |
Hirdetés |