2014. szeptember 18., csütörtök

Vihar

Surman László: Bibliai elmélkedések, irodalmi szilánkok


















Hirdetés


Rohanó szél vágtázik, vadul tör elő/ Kergetőzve bujkál a szürke sziklarésben/ Hol gúnyos kacajjal harapja a rögöt/ S új utat eszik magának/ Fejét előretolva mereszti süket fülét/ S kéjes nyújtózással élvezi a szikla gyámoltalan segítségkérő sikolyát/

Surman László író, költőFotó: Lakatos Gyula


Szökésben van/ S mint gyilkos fosztogat/ Bárhol halad suhanó testén csak rabol/ Csak rombol
Aranyszőke hajakat kócol, s falombokat borzol/ Fekete erejével, lopott-hazug erejével forgatja a világot/ S megríkatja a szélmalom rozsdás kerekeit/ Nyikorgó dalára pedig misztikus táncot jár
Fekete arcokba harap/ S szikessé tesz nevető ábrázatokat/ Csatatérré rendezi a gyermekek kacaját/ Oh nem kérünk belőled/ Belőled elég már/ Hazug dalodtól a világ feje nyilallik/ Szelíd tenger megvadul s üvölt/ Üvölt mert korbácsodat táncoltatod hullámai hátán/ S e vad őrülettől úszó fatestek kiáltanak fuldokolva segítségért

Forrás: www.http://tisztavizetapoharba.blog.hu/





Hirdetés




Hirdetés