 |
| Ki legyen 2019 hétköznapi roma hőse? |
 |
| Hirdetés |
A hétköznapok hősei ők, akik szebbé, élhetőbbé teszik az országot, ugyanúgy, mint bárki más. Legyen szó neurobiológusról, vagy az építészmérnökről, Liszt-díjas zongoraművészről vagy az ember tragédiáját cigány nyelvre átültető műfordítóról: az Aranypánt-díj idei kiírásában nagyon erős tízfős mezőny állt össze.
A Roma Sajtóközpont által 2015-ben alapított Aranypánt-díj az egyik legjelentősebb magyar civil díj, amit immár ötödik alkalommal adnak át az év hétköznapi roma hősének. Romák és nem romák minden évben soktucatnyi roma embert jelölnek a díjra, akik egyebek mellett a szakmájukban elismerést vívtak ki. A roma civil szervezetekből álló zsűri közülük választotta ki a lentebb olvasható tíz jelöltet.
Velük idén közismert újságírók és írók készítették a portrékat: Bombera Krisztina, Csepelyi Adrienn, Krug Emília, Király Kinga, Szöllősi Györgyi, Ónody Molnár Dóra, Para-Kovács Imre, Pikó András és Rábai Balázs. A fotókat Déri Miklós készítette.
A győztesről április 8-ig, a Nemzetközi Roma Napig dönthet a közönség. A díjat a Nemzetközi Roma Napon, április 8-án a Budapest Jazz Clubban egy gálaműsor keretében adja át a Roma Sajtóközpont.
Szavazni a cikk alján tud.
Balog József - zongoraművész
Fotó: Déri Miklós - RSK
Aki egyszer hallotta már Gershwint játszani, az biztosan egy életre megjegyzi a nevét. Balog Józsefnek élete első élménye is a zenéhez kötődik: hároméves korában prímás édesapja már skálázni tanította a hegedűn. József azonban néhány hónappal később, egy negatív koncertélmény hatására a szó szoros értelmében eldobta a hegedűt. Négyéves volt, amikor leült a zongorához, és hallás után eljátszotta a Sandokan című filmsorozat főcímzenéjét. „Azonnal eldőlt, hogy zongoraművész szeretnék lenni” – idézi fel. A Liszt Ferenc-díjas zongoraművésszel Csepelyi Adrienn újságíró beszélgetett.
Papp Róbert - televíziós riporter, rendező asszisztens
Fotó: Déri Miklós - RSK
„Nekem két „aranypántom” van. Az egyik a magyarságom, a másik a cigányságom. Én ugyanúgy része vagyok a magyar és a cigány társadalomnak és büszke is vagyok erre" - mondja magáról Robi, aki szerint ma nehéz büszkén megélni a cigányságot, de neki már sikerül. Papp Róbert mélyszegénységben élő, 7 gyermekes cigány családban nőtt fel, 33 éves. Soha nem volt számára kérdés, hogy tanulni fog, valami mindig hajtotta előre. Először szobafestő lett, sőt 2004-ben az év legjobb szobafestője, majd leérettségizett, utána diplomát szerzett a Kodolányi János Főiskola kommunikáció szakán, elvégezte a Dunaversitas rendezői mesterkurzusát, aztán elkezdte a Nemzeti Közszolgálati Egyetem közigazgatási szakát is. Jelenleg azon töri a fejét, hogy mit is tanuljon még.
Mindeközben néhány barátjával önerőből létrehozta Pesterzsébeten a Kaposvári József Stúdiót, ahol jelenleg 42 fővel foglalkoznak.Három fő területük a tehetséggondozás, a felzárkóztatás és az egészséges életmódra nevelés. Rendszeresen jár Putnokra és Ózdra, ahol motivációs előadásokat tart, hiszen azt mondja, a pozitív példák erejében hisz. Papp Róberttel Szöllősi Györgyi, televíziós újságíró beszélgetett.
Kocsis Krisztián - agykutató, neurobiológus
Fotó: Déri Miklós - RSK
Kocsis Krisztián azon kevesek közé tartozik, akik már 6 éves korukban hátradőlhettek volna, mondván: kösz, világ, azt hiszem, értem, mit vársz el tőlem, sőt, nincs itt semmi bizonytalanság, pontosan tudom, hogy mit akarsz, mert ennyire finoman felvezetett és mesterien előkészített drogkarrier, a ráépülő, vele szimbiózisban működő bűnözői életút csak a szociálpszichológiai tankönyvekben létezik, no meg a valóságban.
Az első 6 év meghatározó – mondják a pszichológusok, ilyenkor dől el minden. A hiányzószeretet, a környezet, az elvárások – minden összeadódik, és a szénalapú létforma, aki nemrég még átlagos magzat volt, az időszak leteltével két lábon járó szociokulturális sztereotípia lesz, akit bezárhatunk agyunk megfelelő rekeszébe, meg egyébként is bezárhatjuk, bárhová, csak ne legyen szem előtt.
Kattintsanak a folytatásra, olvassák el, mit írt Kocsis Krisztiánról Para-Kovács Imre, újságíró!
Oláh József - magyar néptánctanár
Fotó: Déri Miklós - RSK
Nagylócon, muzsikus cigány családba született, mégis a tánc lett az élete. Kisgyermekként nagyapja klarinétozni tanította. Hét éves volt, amikor a család a közeli városba, Szécsénybe költözött. Itt vitte el édesanyja a helyi néptánc csoportba, itt kezdődött az életre szólótalálkozás a néphagyománnyal, a néptánccal. Hamar kiderült, hogy van valami a lábában, ezután pedig gyors út vezetett a Nógrád Táncegyüttesbe.
Fiatal felnőttként a Magyar Művelődési Intézet által szervezett néptáncoktatói képzésen vett részt.Szinte nincs olyan nógrádi falu, ahol az elmúlt 3 évtizedben feleségével, Oláhné Csercsics Ivettel együtt ne tanítottak volna. Jelenleg is több településen tartanak néptánc foglalkozásokat, mesekör foglalkozásokat, mozgásfejlesztést. Ezen kívül az országban meghívásra más művészeti műhelyekben is dolgoznak, tanítanak, koreografálnak. Oláh Józseffel Rábai Balázs, az RTL Klub műsorvezetője beszélgetett.
Nagy Gusztáv - műfordító, költő, pedagógus
Fotó: Déri Miklós - RSK
Cigányra fordította az Az ember tragédiáját, számtalan vers és publikáció szerzője, de a legbüszkébb arra, hogy jónéhány roma tanítványa jutott el a diplomáig. Békés megyében, Pusztaföldváron született 1953-ban, három hónapos volt, amikor átköltöztek Medgyesegyházára. A gyerekkorát, a háborút követő nagy szegénység ellenére, idillinek tartja. Egyrészt eleve ő volt a család nagy kedvence, a nővérei folyton őt babusgatták, másrészt apai nagybátyja és nagynénje, akik közvetlenül a szülei tőszomszédságában laktak, magukhoz vették, így két helyről tapasztalta a szeretőgondoskodást. A mai napig úgy érzi, az őt körülölelő a szeretet oldotta fel a szegénységet, valamint az a szolidaritás, amely magyarokat és cigányokat egyaránt jellemzett akkortájt. Nagy Gusztávval Király Kinga Júlia író, műfordító beszélgetett.
Puporka Elemér - pedagógiai asszisztens, népzenész
Fotó: Déri Miklós - RSK
"Emlékszem, elég sok balhé volt a suliban. Klikkesedés, beszólások, nem ritkán verekedések is. Mindannyian frusztráltak voltunk és egymást is hergeltük. Nekem viszonylag könnyebb volt, voltak roma barátnőim, a Setét Nóri például, de azért engem is megviselt a helyzet. Aztán megérkezett Elemér. Olyan volt, mint egy indián főnök, hosszú copfban hordta a haját, mosolygott, nyugodt volt és volt egy gitárja is. Aztán ettől minden megváltozott, nem tudom hogyan, de az biztos, hogy tőle. Levitte a roma gyerekeket az alagsorba, csinált egy klubot, ahol beszélgettek, zenéltek - mintha mindenki lenyugodott volna ettől.
Büszkék lettek, mintha valamit kicseréltek volna bennük - én meg egy kicsit irigykedtem, hogy most akkor ők benne vannak a jóban. Megkérdeztem a Nórit, hogy lemehetnék-e én is, persze, beléptem, az Elemér a kezembe nyomott egy kantát, ütögettem a ritmust, ahogy éreztem, meg mondtam, hogy Tibicsaba... egyszerűen frenetikus volt az egész. Odaszoktunk, romák és nem romák és átragadt rám is róluk ez a büszkeség, vagy mi, hogy valami különlegesnek a részese lehetek. Nagyon jót tett velünk" - Fruzsina emlékezik így, aki 2004-ben volt a Deák-Diák tanulója. Fruzsi a lányom. Puporka Elemérről Pikó András, a Klubrádió szerkesztő-műsorvezetője írt.
Rontó Renáta – politikatudományi doktorandusz
Fotó: Déri Miklós - RSK
Rontó Renáta a Tom Lantos Intézet pénzügyi referense és az ELTE – ÁJK Politikatudományi Doktori Iskolájának doktorandusza. Taktaharkányban nőtt fel 5 gyermekes családban. 2008-ban egy iskolai kiránduláson meglátogatta a Parlamentet, ahol eldöntötte, hogy egy nap ott szeretne dolgozni.Tanulmányait a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Közigazgatási Karának igazgatásszervező alapszakán, majd közigazgatási mesterszakán végezte. Jelenleg PhD hallgató, a magyar parlament házszabályait tanulmányozza a rendi gyűlésektől kezdve. Legnagyobb álma, hogy országgyűlési szakértő és édesanya legyen. Rontó Renátával Bombera Krisztina, az ATV szerkesztő-műsorvezetője beszélgetett.
Sőregi Tibor - mérnök, gyárigazgató
Fotó: Déri Miklós - RSK
Nógrádban született, de Budapestre kellett költöznie, hogy aztán Nógrádban gyárigazgatóvá válhasson. Gyökereit azonban nem felejtette el, amit azzal is bizonyít, hogy hátrányos helyzetűeknek és roma fiataloknak kínál ösztöndíjat, majd munkalehetőséget az általa vezetett gyárban. „Új csarnokot avattak a berceli NIDEC GPM Hungary Kft.-nél. A japán tulajdonú autóalkatrész-gyártóüzem beruházása 15 milliárd forintból készült el. A Nógrád megyei üzem a NIDEC németországigyárával indította el a fejlesztést, a következő egy évben egymillió olajszivattyú készül el Bercelen.Több száz új munkahely is létrejön a további fejlesztések nyomán.” Ennyi a hír. Aki mögötte áll, többek között a berceli gyár igazgatója, a roma származású Sőregi Tibor, akivel Ónody-Molnár Dóra, a 168 óra újságírója beszélgetett.
Salné Balogh Erzsébet, építészmérnök
Fotó: Déri Miklós - RSK
Erzsébet immáron hét éve az A-Híd Zrt-nél építészmérnökként milliárdos projekteket készít elő, és ha kell, projektet vezet. Mellette tudományos tevékenységet is folytat. Témavezető egy kutatásban, és az a megtiszteltetés érte, hogy együtt dolgozhat a győri Széchenyi István Egyetemmel és többek között előadhatott a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen. „Maga okosabb itt mindenkinél, pedig csak egy lány!” – Erzsébet ezt a „dicséretet” egy történetesen roma szakmunkástól kapta nemrégiben, aki később futva újságolta el társainak, hogy „mondtam,hogy cigány, megmondtam!” Való igaz, a fehér bőrű, törékeny nőről kevesen gondolják elsőre, hogy roma, talán, mert egy meglehetősen sokszínű családba született: magyar cigány, oláh cigány és magyar vér is összefut az ereiben. Salné Balogh Erzsébetről Kadét Ernő, a Roma Sajtóközpont munkatársa írt.
Sztojka Edina - ápolónő
Fotó: Déri Miklós - RSK
Akit a haldoklók tanítottak meg élni. Ha kellett napszámba ment, dinnyét árult, hogy jusson pénz továbbtanulásra, megesett, fiával együtt ültek az iskolapadban, s amikor kézbe foghatta a diplomáját, ő sem hitte el, hogy sikerült. Most pedig a szégyenpánttól az Aranypántig juthat.„Nővérke, maga a lelkével ápol” – mondta neki egyszer egy néni, aki a Gyulán lévő, Békés Megyei Központi Kórház hospice osztályán búcsúzott az élettől. Sztojka Edina itt, a végstádiumú daganatos betegek ellátására szakosodott osztályon - a Hospice és Klinikai Onkológiai és Sugárterápiás Osztályon - dolgozik ápolónőként. Sztojka Edinával Krug Emília, az ATV műsorvezetője beszélgetett.
Forrás: index.hu
 |
| Hirdetés |
