A cigányság kulturális beilleszkedése

A cigányság kulturális beilleszkedése A hazai cigányság helyzetének, jellemzőinek feltárására, beilleszkedésüket segítő tervek, hatékony intézkedések kidolgozására vonatkozó feladat évszázadok óta folyamatos adósságként merült fel a hazai társadalomtudomány minden ágazatában.

A cigányság első jelentős mértékű magyarországi feltűnését a 14. szá-zadban lezajlott balkáni török hódításhoz kötik, amikor dél felől érkezett az első nagyobb

bevándorlási hullám, majd a 18. század első felében pedig keletről jöttek újabb jelentős

létszámú csoportok. Mindenekelőtt nem lehet elég nyomatékosan ismételni, hogy a cigányság korábban egyiptomi származására vonatkozó téves hiedelmeket először Wályi István, debreceni református teológus 1753-54-ben a leideni egyetem hallgatójaként cáfolta meg, miután észrevette, leírta az ott tanuló indiai diákok és a hazai cigányság nyelvének

egyértelmű rokonságát. Ugyan csak közismertek a Mária Terézia uralkodása idején kiadott, a cigányságot mélyen sértő, erőszakos letelepítési, iskoláztatási rendelkezések, melyeket manapság sokan hajlamosak egyértelműen rasszista megnyilvánulásként jellemezni. Holott az adott kor, a felvilágosult abszolutizmus tálcán kínálja az értelmezési kereteket: mindenkit adófizető polgárrá és a férfilakosságot pedig sorkötelessé kívántak tenni. (Gondoljunk a 1764-es madéfalvi veszedelemre, ahol a katonáskodást megtagadó személyek az ágyúk torkolattüze

elől menekültek Moldovába.) 1893-ban a Magyar Királyi Statisztikai Hivatal külön

cigányösszeírást szervezett, s adataik szerint a mai Magyarország területén megközelítően 70 ezer cigányt találtak. 1960-ban 56 ezer, 1980-ban 64 ezer, 1990-ben 142 ezer, 2001-ben 191 ezer derül mindez ki a népszámlálási adatokból. Végül a legújabb adatfelvétel szerint 2003 kora tavaszán 600 ezer cigány élt az országban. Még élesebb kép rajzolódik ki a társadalmi feszültségek természetéről, ha a fenti adatokat az iskoláztatásra vonatkozó tényekkel is

legalább töredékesen kiegészítjük. A Kemény István vezette országos reprezentatív

cigányvizsgálat eredményei szerint 1971-ben a 14 éven felüli cigányok 39 %-a vallotta

magát analfabétának, és az akkori 20-24 éves korosztály mindössze negyede végezte el

az általános iskolát. Az ezredfordulót közvetlenül megelőző évekre ezek a mutatók ugyan

jelentős mértékű javulásról tanúskodnak, de a továbbtanulási arányokban azonban

változatlanul szakadéknyi távolságok vannak a cigány és nem cigány szülők gyermekei

között. Az utóbbiak csaknem 60 % 1999-re az érettségit adó középiskolákban tanul tovább,

míg a cigánytanulók alig ötödéről (19%) mondható el ugyanez. A 8. osztályt végzett

cigány származásúak 60%-a viszont szakmunkásképzőkben tanult tovább, 12% sehol sem

tanult tovább. S tegyük hozzá, ezek a százalékos arányok kizárólag a felvettek és nem az

adott iskolatípus elvégzéséről tudósító végbizonyítványt szerzők nagyságrendjét tartalmazzák!

Lakatos Gyula