Magyarországon a legnagyobb kisebbség a cigányság. Az 1990-es népszámlálás során 142 ezer magyar állampolgár vallotta magát cigány nemzetiségűnek. Becslések szerint számuk jelenleg 4-600
ezer fő, egyes kisebbségi szervezetek azonban 7-800 ezres lélekszámot is valószínűsítenek. A demográfiai változások trendjében az elöregedő, csökkenő népességszám mellett a cigányság fiatalabb korösszetételeivel is számolni kell. Szétszóródva élnek a romák az ország területén, eloszlásuk nem egyenletes. Magyarország 3200 települése közül 2000-ben élnek: a három északi megyében legnagyobb a népességük. Jelentősen megnőtt a városlakó romák aránya, Budapesten a romák száma 90 ezerre tehető. Nyelvi és kulturális szempontból erősen tagoltak. A cigány kultúrának új keletű az írásbelisége, gond továbbá, hogy nem rendelkeznek anyaországgal, amely kulturálisan és anyagilag támogatná őket. Az úgynevezett romungro
magyar anyanyelvű cigányok a legnagyobb csoport. Arányuk meghaladja a 70 százalékot. A második a romanit beszélő oláh cigányok, arányuk 20 százalék körüli. A harmadik csoport
elsősorban az ország délnyugati régiójában élő beás cigányok, akik archaikus román nyelvet beszélnek. Arányuk 10 százalékos. Az oláh és beás csoportoknál a anyanyelvhasználat visszaszorul. Jóval hátrányosabb helyzetű úgynevezett oláh cigány népcsoportok érkeztek Havasalföldről, Moldvából a török uralom végnapjai idején, az elnéptelenedett vidékek betelepítésével egy időben. Ebben az időszakban már több országgyűlésen szerepelt a cigányügy, és Mária Terézia, majd II. József kezdeményezésére, cigányokra vonatkozó törvényeket is alkottak. Ezek célja elsősorban a vándorló kóbor cigányok letelepítése volt.
1848-49-ben a cigányok szerszámaikkal, hegedűikkel a forradalom mellé álltak. A cigányprímások híre így ismét eljutott Európába.
Lakatos Gyula
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése