Roma Drom

Lakatos Gyula

Sokan megfogalmazták már, hogy a cigány egy különleges nép, mert nem elég, hogy nincs

országa, de a föld népei közül az egyetlen, mely még sosem viselt háborút, seregei sosem vonultak más nép seregei ellen – olvasható többek közt Száraz Miklós György írásában. Mások azt mondják erre, hogy az állítás történelmietlen, hiszen a cigány nem egy nép, hanem sok nép, nem egy nyelv, hanem sok nyelv, nem egy hagyomány, hanem sok hagyomány, a cigányság nem csak háborút nem viselt – hadsereg nélkül hogyan is viselhetett volna?

– de nem volt soha diplomáciája, parlamentje, csendőrsége, önkéntes tűzoltósága, egyházszervezete és papsága, címere és lobogója, nemzeti sportuszodája vagy helyesírási szótára sem. A cigányságnak egy évezreden át nem volt semmije. Háza, földje, vára, kastélya, erdeje, kertje, folyója, bármi olyan tulajdona, amit bárki megirigyelhetett volna.

Tehát akkor miért is háborúzott volna – kérdezhetnénk. Nos a válasz egyszerű: hogy mindez legyen! Belátom, az állítás történelmileg talán nem helyes, nekem mégis színpatikus egy nép, mely soha nem háborúzott. Még tiszta fejű, szelíd emberek is ártatlanul teszik fel a kérdést: miért nem élnek, dolgoznak, tanulnak úgy mint mi? Miért nem olvadnak belénk? Nos az egyszerű romantikus válaszom: mert nem akarnak eltűnni. A magyar nép méltán büszke történelmére, kultúrájára; ő miért nem olvadt be Európába? Talán, mert MAGYAR akart maradni! A cigányok sem akarják elveszíteni önmagukat. A még egyszerűbb válaszom: mert ha akarnak, akkor sem tudnak beolvadni. Mert nem hagyják őket. Erre még tiszta fejűnek és szelídnek látszó emberek standard válasza is gyakran ez: akkor menjenek haza. Otthon legyenek önmaguk. Ki hívta őket ide? Hadd kérdezzem nemes egyszerűséggel: „minket, magyarokat” ki hívott?! 

Lakatos Gyula Roma Drom Forrás: Száraz György Miklós tanulmányai