ÖRÖKLÖTT TEHETSÉG, SZÜLETETT RITMUSÉRZÉK, TOVÁBB ÉLÕ HAGYOMÁNYOK
A zenész cigányok magukat „úri” cigánynak tartják. Önmagukat romának, kohánynak nevezik. Az autentikus cigány népzenét napjainkban már ritkábban játszák, egyre inkább
teret hódít az újabb keletű népies magyar műzene, amit a nem cigány lakosság cigányzeneként ismer. (A Hosszú fekete haj című dalt például Deák Bill Gyula írta, bár azt
sokan cigány mulatós zeneként tartják számon.) Sőt, a világ számos részén a zeneileg műveletlen közönség a cigány zenét véli magyar népzenének. Hangszereik a hegedű, cimbalom, klarinét, nagybőgő, brácsa. Az oláhcigányok általában csak maguknak muzsikálnak, hangszereik a tambura, a citera, és ritmuskíséretnek kanalak, kanna, buffogtatás, illetve szájbőgőzés a divatos. Ők játsszák a valódi cigány népzenét. A cigány népzene nagyon is különbözik attól, amit a cigányzenészek a zenés szórakozóhelyeken játszanak. Európa nagyobbik részében ma már fontosnak tartják, hogy a kis népek is megőrizhessék a maguk kultúráját, zenéjét, hagyományát , nyelvét , így gazdagítva a világ kultúráját. A különböző iskolák mindenhol a nagy kreatív zenei egyéniségekhez kötődnek. Minden nép meghatározza a maga kiválóságát, így beszélhetünk a brit szaxofonosokról, a francia gitárosokról, az amerikai néger zene legkülönbözőbb műfajairól. Magyarországon itt a cigányzene. Vajon mi indítja el az emberekben azt a folyamatot, hogy megkeressék a gyökereiket, azonosságot vállaljanak egy néppel, tovább vigyék annak hagyományaiban őrzött zenéjét, kultúráját?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése