Hirdetés |
Információink
szerint az eljárás megindítása óta ugyan elkészült a részletes
jogi indoklással együtt mintegy 880 gépelt oldalnyi terjedelmű
verdikt, a fegyelmi ügyben eljáró Fővárosi Ítélőtábla
illetékes bírája azonban – a folyamatban lévő ügyre való
tekintettel – nem nyilatkozhatott arról, hogy mindez miként
befolyásolja – már ha befolyásolja egyáltalán – a fegyelmi
eljárást.
Arról
majd a fegyelmi ügyben eljáró bírák döntenek, hogy ez a
körülmény milyen hatással lesz a fegyelmi eljárás további
menetére. Miszori László fegyelmi ügyében a döntés őszre
várható.
Miszori László bíró a jogszabályban előírt maximum 60 nap helyett közel 11 hónap alatt sem foglalta írásba az elsőfokú ítéletet. |
Emlékeztetőül:
2008 márciusa és 2009 augusztusa között az ország kilenc
településén hat romát, köztük egy ötéves gyermeket öltek meg
akkor még ismeretlen fegyveresek. A rendőrség 2009. augusztus
21-én négy debreceni kötődésű férfit fogott el és gyanúsított
meg a gyilkosságokkal. Ügyükben tavaly augusztusban született
elsőfokú ítélet.
Kétségtelen
tény, Miszori bíró valóban szabályt szegett azzal, hogy
többszörösen túllépte az ítélet leírásának, az írásos
indoklás megfogalmazásának határidejét.
Mentségére
legyen mondva, azóta, hogy tavaly augusztusban a per első-, másod-
és harmadrendű vádlottját ténylegesen életfogytig tartó, a
negyedrendűt pedig 13 év fegyházbüntetésre ítélte, más dolga
is akadt: novembertől már újra osztottak rá ügyeket, ebben az
évben pedig már tárgyalt is újabbakat.
Egy
880 oldalas, sűrűn gépelt írásmű elkészítésére hatvan nap
persze még a legtermékenyebb magyar íróknak is kevés volna.
Miszorinak ugyanakkor nem regényt kellett írnia, hanem bizonyos
szempontból annál is nehezebbet: bekezdésről bekezdésre,
tényekkel és paragrafusokkal alátámasztott ítéletet. Olyan
dokumentumot, amelyből világosan kiderül, hogy az adott ügyben
pontosan ki és mit követett el, mi bizonyítja, hogy ő az
elkövető, és tettéért miért akkora büntetést kap, mint
amennyit a végén kiszabott rá.
A
bírói karból az elmúlt években távozott bírák elmondása
szerint a roma gyilkosságokhoz hasonló bonyolultságú és súlyú
büntetőügyekben általában hosszabb időre felmentik a bírót
egyéb teendői alól, hogy csak az adott per összegzésére
koncentrálhasson. És jellemzően akkor sem indult ellenük fegyelmi
eljárás, ha ennek ellenére túllépték a határidőket.
Volt
olyan gazdasági per, amelyben szintén közel egy évig tartott az
ítélet írásba foglalása, az elsőfokú ítéletet meghozó bírót
mégsem „bántotta senki”, sőt magasabb beosztásba helyezték.
Azt
az érintetteken és védőiken kívül csak kevesen vitatják, hogy
az első fokon ténylegesen életfogytig tartó szabadságvesztésre
ítélt első-, másod- és harmadrendű vádlott, Kiss István és
Kiss Árpád, valamint Pető Zsolt részt vett a roma gyilkosságokban.
Azt sem, hogy az utolsó két bűntény alkalmával sofőrként
szintén részt vett a bűntényekben a katonai elhárítás egykori
ügynöke, Csontos István.
Az első fokon elítélteken kívül még valaki részt vett a besenyszögi fegyverrablásban |
A
kérdés az: maradtak-e még szabadlábon olyanok, akiknek szintén a
vádlottak padján lett volna a helyük?
Az
valószínűsíthető, hogy az első fokon elítélteken kívül még
valaki részt vett a besenyszögi fegyverrablásban, amikor a Kiss
testvérek, Pető, valamint az ismeretlen – rendőri intézkedést
színlelve – elrabolta egy vadász néhány nappal korábban a
világhálón eladásra meghirdetett fegyvereit.
Az
akkor megszerzett hét puska közül egy eltűnt – feltételezések
szerint Kissék eladták, esetleg elcserélték lőszerre vagy másra
–, a többi megvan, és a perben kiderült, hogy azokkal (és csak
azokkal) követték el a roma gyilkosságokat.
Ma még megjósolni is nehéz, vajon kiderül-e valaha, hogy a titkosszolgálatok miért nem segítették kellőképpen a rendőrségi nyomozást.
|
Ma
még megjósolni is nehéz, hogy megtalálja-e a rendőrség a
fegyverrablás még szabadlábon lévő tettesét. Mint ahogy azt is,
vajon kiderül-e valaha, hogy a titkosszolgálatok – a
Nemzetbiztonsági Hivatal és a Katonai Biztonsági Hivatal – miért
nem segítették kellőképpen a rendőrségi nyomozást.
Miért
hallgattak el fontos információkat a nyomozók elől, s ezzel –
akarva-akaratlanul – miért falaztak a roma gyilkosoknak? És vajon
van-e olyan további információ, amit esetleg máig sem osztottak
meg az ügyben több szálon még ma is nyomozó rendőrökkel és
ügyészségi nyomozókkal?
Forrás: romnet
Miért nem segítették kellőképpen a rendőrségi nyomozást. |
Hirdetés |
Hirdetés |