Farkas József - Fotó: Lakatos Gyula |
2015.
január 26-án, hétfőn este fél hatkor a békési
Csillagház-Reményhír Ház vendége volt Farkas József és kedves
felesége, Marika. Mindketten Békésről származnak, most azonban
kanadai otthonukból érkeztek meg szülőföldjükre. E rendezvény
a Magyar Pünkösdi Egyház Országos Cigánymisszió, a
„Remény-Híd”- Békésen élő hátrányos csoportok
felzárkóztatása című projekt keretében valósult meg.
Hirdetés |
Kanadában
otthon, Békésen itthon – mindig a keskeny úton. Talán ezzel a
mondattal lehetne summázni azt a mintegy másfél órás
beszélgetést, melyet Patkás Rita és Surman László folytatott
messziről érkezett vendégeinkkel. Az igen nagyszámú érdeklődő
bizonyára nem bánta meg, hogy esti szabadidejét itt, a Reményhír
Házban töltötte, hiszen két olyan életúttal ismerkedett meg,
melyből csak tanulhatnak, erőt meríthetnek hétköznapi
küzdelmeikhez.
József
és Marika szeretettel, egyszerű, mégis érzelmekben gazdag, a
hallgatóságot mélyen megérintő szavakkal válaszolt minden
kérdésre.
Rövid
bemutatkozás után, melyből megtudhattuk, hogy most Kanadában
élnek, s négy gyermekkel és hat unokával büszkélkedhetnek,
természetesen az indulás, a gyermekkor került szóba. Honnan is
indult ez az életút? Bizony a békési cigánytelep, azaz „Párizs”
egyik kis putrijából, ahol tizenegy testvérével töltötte
gyermekkorát igen szűkösen, de ahogy József fogalmazott
„kielégítő körülmények között”, bár a vizet hordani
kellett, a tűzre valót pedig a legelőn összeszedni. Ezt már el
sem tudja képzelni egy mai fiatal.
A Közéleti Klub vendége volt Farkas József és kedves felesége, Marika. - Fotó: Lakatos Gyula |
Vendégünk
megkapó őszinteséggel beszélt iskolás és ifjú koráról.
Iskolai nehézségeiről, mely jobbára abból adódott, hogy sosem
lehetett meg minden felszerelése, majd a következő évek
mélységeiről, amikor ő is, mint sok más fiatal a szórakozásban,
italban, dohányzásban kereste a boldogságot.
19
évesen jutott el a nagy kérdésig: ennyi az élet, és nem több?
Ekkor József név szerint is megemlítette azokat, akik mint Isten
kinyújtott karja, felkarolták őt, s elvezették a megtérés
megszabadító, a hazatalálás érzését okozó megéléséhez. Az
élete innentől gyökeresen megváltozott.
Film: MPE OCM
Operatőr: Lakatos Gyula Vágó: Durkó Zsolt
Operatőr: Lakatos Gyula Vágó: Durkó Zsolt
S
ezek után hallhattuk, hogy „hősünk” hogyan győzte le a
hétfejű sárkányt, hogy elnyerje a királylány kezét – ahogyan
ő fogalmazott. Mert bizony későbbi párjával a kapcsolat nem
indult zökkenőmentesen. Hatévi várakozás, környezeti ellenállás
után, mindig is Isten akaratát figyelve kötötték össze
életüket. „Mert
talán azért vált meg tőled ideig-óráig, hogy őt, mint
örökkévalót kapd vissza.” (Filemon
15.) Ez az ige tett pontot erre a nehéz időszakra.
A
beszélgetés talán legfontosabb témája az otthon, Békés,
Magyarország elhagyása, a Kanadába érkezés története volt.
Vajon hányan lennénk képesek mindent hátra hagyni, elindulni az
ismeretlenbe, vállalva a nélkülözést, viszontagságokat, még az
akkori világban a börtön kockázatát is. József és Marika,
ahogy ők beszámoltak erről, csak úgy tudták ezt végigcsinálni,
hogy mindig is fölfelé figyeltek, hitték, hogy utuknak célja van,
feladatot kaptak Istentől.
Közéleti klub Farkas Józseffel - Békéstől Kanadáig - Fotó: Lakatos Gyula |
A
házaspár végül szólt jelenükről, kinti tevékenységükről
gyermekeik értékteremtő, sikeres munkájáról. Az egész
beszélgetés során mindketten hangsúlyozták, mennyire fontos volt
és elengedhetetlen, hogy bármerre jártak, mindig rátaláltak a
helyi gyülekezetre, ahol lelki támogatást, iránymutatást kaptak
és természetesen szolgálatot is végeztek.
Mit
is tanulhattunk ezen az estén? Elsősorban azt, hogyan lehet a
legnagyobb mélységből is felemelkedni, hitben és hűségben járva
Isten szerinti, megelégedett, hasznos életet élni, bárhol is
vagyunk ezen a világon.
Végezetül
egy nézői kérdésre válaszolva, mely azt firtatta, mikor jön
újra, s mennyi időt tölt itthon, József így válaszolt: „A
cigányságért ég a szívem, hiszen ezt a népet adta nekem az Úr.”
Várjuk tehát a következő találkozást.
Szeverényi
Barnabás
- Fotók: Lakatos Gyula |
Hirdetés |